TÁRSADALMI SZEREPVÁLLALÁS / VÁRUNK!
„Nincs erősebb egy elszánt önkéntesnél.”
Önkéntes segítők és közösségi szolgálatot teljesítő diákok fogadása:
Koordinátor: Borsos Eszter: 06/20/531-96-60; 06/96/206-220;
Email: naposhaz@szocmkt.hu
A Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény minden egysége elkötelezett az önkéntes segítők és a közösségi szolgálatot teljesítő diákok fogadása mellett. 2012-ben az elsők között regisztráltunk a fogadó intézmények listáján, ezért hivatalos módon: szerződést kötve vállaljuk a segíteni szándékozók mentorálását. Az elmúlt évtized bebizonyította, hogy e nemes feladat gazdagítja mind az önkéntest, mind a hátrányos helyzetű embereket. Intézményünk sok projektje valósult meg önkéntes segítők közreműködésével és többen választották hivatásuknak a szociális munkát a jó tapasztalatok után.
Rólunk mondák
„Önkéntesnek lenni…
Az igazi, őszinte, önzetlen szeretet az, ami mozgatja az embert.
Alapvetően empatikus érzésűnek kell lennem, hiszen tudnom kell belegondolni abba, hogy ezeket az időseket kiszakították a megszokott környezetükből, elkerültek egy másik helyre és ők magányosak lesznek emiatt, mert sok esetben a család nem úgy keresi őket, ahogyan szeretnék. Ebben az állapotban nekik szükségük van fizikai és lelki segítségre is: megigazítom a takarójukat, megitatom őket, vagy egyszerűen csak megnézem velük a virágokat. Meghallgatom, hogy a gondolataik éppen merre haladnak: talán éppen egy kis összegzést csinálnak.
Önkéntesként ráérek, így hát szeretnék egy kis örömet, vidámságot csempészni az itt élők hétköznapjaiba.”
„Már jó pár éve vagyok szerencsés résztvevője a híres naposházi nyaralásoknak. Hogy mi jut elsőre eszembe, ha rá gondolok?.. Nehéz röviden megfogalmazni, de elsőként talán a boldogság. Boldogság, hogy mehetünk, együtt, új élményeket gyűjteni… (…) Kudarcok, amikor úgy éreztem nem úgy sikerült megoldani valamit ahogy szerettem volna, amikor nem jól ítéltem meg egy helyzetet, amikor elszalasztottam egy pillanatot, máshogy reagáltam… (…) A sikerek, amikor egy elkapott telefon beszélgetésben a fiatal arról mesél, milyen jól érzi itt magát és amúgy milyen jó a csapatodban, vagy mikor a sokadik napon reggel arra érkezel, hogy a fiatalod felöltözve, megfésülködve és összekészülve vár, és aznap éjjel még a bőröndjét sem pakolta szét és át a szobatársa cuccaival, mert már 46x megkérted rá és visszapakoltál.. Vagy amikor otthon a buszról leszállva a fiatal azzal zár, hogy jövőre is veled akar menni.. Az érzés, mikor úgy zárul a nap, hogy sok mosoly (és részemről pár örömkönny) van mögöttünk.. Hát, a nyaralással együtt valahogy így nőttem én is. (…) Az évek alatt rengeteg kolléga munkáját, trükkjeit figyelhettem meg és tanulhattam tőlük és nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen csapat része lehetek. A táborban annyit szoktunk együtt nevetni, imádom ezt! Meghatározó érzés számomra a hazafele vezető busz út.. Ahol nagyon fáradtan, de elégedetten zárom a hetet és minden porcikámban azt érzem, hogy bármennyire fáradt is vagyok, annyira de annyira megérte. Ezt csak tetőzik a leszállásnál kapott hálás köszönetek, ölelések a hozzátartozóktól.. Számomra ekkor lesz igazán kerek minden.. És egy jó hosszú fürdőzés és hétvégi kialvás után, újra tudnám kezdeni az egészet előlről! Hát.. Valami ilyesmi naposházinak lenni! (…)”