KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT A KESZI-ben:
„Fordíts egy kis energiát arra, hogy a világ hétről hétre kevésbé legyen szívás!”
A hatályos törvény szerinti, az érettségi vizsgához szükséges 50 óra közösségi munka teljesíthető a KESZI minden egységében. Hasznos feladatokkal várjuk az embertársaik közvetlen segítésre nyitott diákok mellett, a szociális ágazat működéséhez elengedhetetlen tevékenységek teljesítésére (intézményi udvarok közös rendezése…) a tanulókat. Megállapodással rendelkezünk az összes Mosonmagyaróvár Városában működő középiskolával és több további megyei, országos oktatási intézménnyel.
Közösségi szolgálatra érkező diákokat fogad a Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény minden telephelye a következő középiskolákból:
- Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont – Győr
- Győri SZC Bercsényi Miklós Közlekedési és Sportiskolai Technikum – Győr
- Győri SZC Pálffy Miklós Kereskedelmi és Logisztikai Technikum – Győr
- Győri SZC Hunyadi Mátyás Technikum – Mosonmagyaróvár
- Piarista Gimnázium – Mosonmagyaróvár
- Mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium – Mosonmagyaróvár
- Soproni SZC Hunyadi János Technikum – Csorna
- Szent-Györgyi Albert Egészségügyi és Szociális Technikum és Szakképző Iskola – Győr
- Győri SZC Glück Frigyes Turisztikai és Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskola – Mosonmagyaróvár
- Kisalföldi ASzC Roth Gyula Erdészeti Technikum Szakképző Iskola – Sopron
- Győri Szakképzési Centrum Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikum – Győr
- Czuczor Gergely Bencés Gimnázium – Győr
- Soproni SZC Porpáczy Aladár Technikum – Fertőd
- Soproni Széchenyi István Gimnázium – Sopron
- Fehérlófia Waldolf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola– Győrsövényháza
- ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium – Bp.
- Győri SzC Sport és Kreatív Technikum– Győr
- Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia – Győr
- Győri SzC Hild József Építőipari Technikum – Győr
- Révai Miklós Gimnázium – Győr
- Győri SzC Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikum– Győr
- Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum – Sopron
- Forrás Waldorf Iskola – Győr
Rólunk mondák
„Önkéntesnek lenni…
Az igazi, őszinte, önzetlen szeretet az, ami mozgatja az embert.
Alapvetően empatikus érzésűnek kell lennem, hiszen tudnom kell belegondolni abba, hogy ezeket az időseket kiszakították a megszokott környezetükből, elkerültek egy másik helyre és ők magányosak lesznek emiatt, mert sok esetben a család nem úgy keresi őket, ahogyan szeretnék. Ebben az állapotban nekik szükségük van fizikai és lelki segítségre is: megigazítom a takarójukat, megitatom őket, vagy egyszerűen csak megnézem velük a virágokat. Meghallgatom, hogy a gondolataik éppen merre haladnak: talán éppen egy kis összegzést csinálnak.
Önkéntesként ráérek, így hát szeretnék egy kis örömet, vidámságot csempészni az itt élők hétköznapjaiba.”
„Már jó pár éve vagyok szerencsés résztvevője a híres naposházi nyaralásoknak. Hogy mi jut elsőre eszembe, ha rá gondolok?.. Nehéz röviden megfogalmazni, de elsőként talán a boldogság. Boldogság, hogy mehetünk, együtt, új élményeket gyűjteni… (…) Kudarcok, amikor úgy éreztem nem úgy sikerült megoldani valamit ahogy szerettem volna, amikor nem jól ítéltem meg egy helyzetet, amikor elszalasztottam egy pillanatot, máshogy reagáltam… (…) A sikerek, amikor egy elkapott telefon beszélgetésben a fiatal arról mesél, milyen jól érzi itt magát és amúgy milyen jó a csapatodban, vagy mikor a sokadik napon reggel arra érkezel, hogy a fiatalod felöltözve, megfésülködve és összekészülve vár, és aznap éjjel még a bőröndjét sem pakolta szét és át a szobatársa cuccaival, mert már 46x megkérted rá és visszapakoltál.. Vagy amikor otthon a buszról leszállva a fiatal azzal zár, hogy jövőre is veled akar menni.. Az érzés, mikor úgy zárul a nap, hogy sok mosoly (és részemről pár örömkönny) van mögöttünk.. Hát, a nyaralással együtt valahogy így nőttem én is. (…) Az évek alatt rengeteg kolléga munkáját, trükkjeit figyelhettem meg és tanulhattam tőlük és nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen csapat része lehetek. A táborban annyit szoktunk együtt nevetni, imádom ezt! Meghatározó érzés számomra a hazafele vezető busz út.. Ahol nagyon fáradtan, de elégedetten zárom a hetet és minden porcikámban azt érzem, hogy bármennyire fáradt is vagyok, annyira de annyira megérte. Ezt csak tetőzik a leszállásnál kapott hálás köszönetek, ölelések a hozzátartozóktól.. Számomra ekkor lesz igazán kerek minden.. És egy jó hosszú fürdőzés és hétvégi kialvás után, újra tudnám kezdeni az egészet előlről! Hát.. Valami ilyesmi naposházinak lenni! (…)”